Dr. Oláh Zoltán

Dr. Oláh Zoltán

sebész, érsebész

Már gyermekkoromban elhatároztam, hogy sebész leszek, gimnáziumba is emelt fizika-biológia fakultációra jelentkeztem olyan iskolába, ahol latint is tanítottak. Akkoriban ez a szakma még anyagilag és morálisan is elismert volt, ráadásul mindig vonzott, hogy a két kezemmel gyógyíthatok. Számomra van annak valami különleges misztériuma, hogy nem csak vizsgálatokat végzek, azokból rájövök, mi a beteg baja és kezelem gyógyszerekkel, hanem bemegyek a műtőbe, és akár életet is menthetek azzal, hogy operálok. Aki ezt egyszer átéli és megérzi, szerintem soha nem tud lemondani róla.

Általános sebészetből 2002-ben szereztem szakvizsgát. Az hogy végül érsebész lettem, az részben már a véletlennek köszönhető. Amikor az első munkahelyemet otthagytam, a SOTE Ili-as számú Sebészeti Klinikáján helyezkedtem el. Azzal a feltétellel vettek fel, hogy egy évet az érsebészeti részlegen töltök, ott ugyanis munkaerő-hiánnyal küzdöttek. Miután kiderült, hogy van tehetségem ehhez a szakterülethez, akkori főnökeim javaslatára elkezdtem a szakvizsgára készülést. A szükséges gyakorlatot a Városmajori Klinikán töltöttem, ott pedig állást ajánlottak nekem. Így kerültem a szakma fellegvárába, ahol egy olyan világ nyílt meg előttem, amiről korábban nem is sejtettem, hogy létezik. Nemcsak a magas szakmai színvonal, de az ott dolgozó közösség elhivatottsága, emberségessége, a kollégák által teremtett közeg is nagyon vonzó volt számomra. Ott a klinikán szakvizsgáztam érsebészetből 2007-ben, kiválóan megfelelt minősítéssel.

Büszke vagyok arra, hogy kevesebb mint tíz év alatt osztályvezető lehettem az ország legjobb érsebészetén. Egyik specialitásom a csont-és lágyrész daganatokhoz társuló érsebészeti beavatkozások elvégzése lett.

Egy-egy kiterjedt daganat eltávolítása után az ereket is helyre kell állítani, ami komoly tervezést, fejtörést igényel. Nagyon élveztem ezt a munkát, de másfél éve, egy egészségügyi probléma miatt át kellett értékelnem az életemet. Be kellett látnom, hogy nem muszáj folyamatosan a frontvonalban élni az életemet, ezért klinikai munkáimat háttérbe szorítottam, lemondtam az osztályvezetésről és jelenleg főleg a VP-Mednél dolgozok. Természetesen ez teljesen más típusú munka, mint a nagy érműtétek, de amikor egy beteget évek óta kínzó fekélyt hetek alatt meg tudunk itt gyógyítani, az is nagy örömmel tud eltölteni. Nem csak visszeres betegeket kezelek, hanem vizsgálom a rendelésen megjelent érbetegeket, akiknek érszűkülete, értágulata vagy egyéb speciális betegsége van. Akinek olyan problémája van, amellyel tovább kell küldenünk, kiterjedt kapcsolatrendszeremnek köszönhetően tudok segíteni abban, hogy hová forduljon segítségért az adott szakterület legjobb specialistáihoz.

Azt gondolom, egy jó orvos alapvető ismérve, hogy precíz és a szakterületéből naprakészen felkészült. Emberileg fontos, hogy meg tudja hallgatni a beteget és megérteni a problémáját, majd korrekt módon fel tudja világosítani az állapotáról és a lehetséges terápiákról. Az atyáskodó, jópofizó stílussal nem értek egyet, de vallom, hogy egy kis humor mindig jól jön, hogy oldani tudjuk a betegben a feszültséget.

Az orvosnak elsősorban nyugodtnak, határozottnak és megértőnek kell lennie, minden tettéből azt kell éreznie a betegnek, hogy érti és szereti, amit csinál. Ezáltal válunk ugyanis hitelessé, a beteg pedig együttműködővé.